Tájfutás
2008. március 12. 12:54 Szerda

A tájfutás

A tájfutás vagy tájékozódási futás egy futósport, általában a természetben,
jellegzetes terepeken (bozótos alföld, dombok, hegyek) zajló verseny, ahol
a versenyzők tájoló és térkép segítségével keresik fel az ellenőrző pontokat.
Űzőinek legalább annyira életforma; az általában hétvégenként megrendezett versenyekre járva az ország különböző részeit lehet megismerni.

A cél a rajtból elindulva minél hamarabb megtalálni a térképen jelzett pontokat
a megfelelő sorrendben. Az ellenőrző pontokon narancssárga-fehér színű bója
található. Nem biztos, hogy a legrövidebb út a leggyorsabb, mivel a nagy szint-
különbségek fölösleges bejárása sok időt rabolhat el, valamint az erős bozót,
kerítések és más akadályok is nagyban akadályozhatják a gyors haladást. A jó tájékozódási futónak mind kondícióban, mind tájékozódási képességét tekintve
is jó teljesítményt kell nyújtania, mivel ezek hiánya hátraveti a versenyben.
Így ez a sportág ideálisan ötvözi a szellemi és testi követelményeket.

Újabban az ún. dugoka is része a versenynek, ami az elektronikus-pontérintő
rendszer része. Ezen a kis, ujjra felhúzható "pöckön" tárolódnak a pontfogási
időpontok, amit verseny után ki lehet értékelni.

Az indítás egyénileg, általában 2 percenként történik (akárcsak a rallyban), a ver-
senyzők így csak saját magukra számíthatnak a tájékozódásban.

A tájfutás története

A sport a skandináv országokban igen népszerű, onnan terjedt el Európa többi országába. A női résztvevők közül a magyar Monspart Sarolta 1972-ben (első
nem skandinávként), míg Oláh Katalin 1991 és 1995-ben volt világbajnok. A szocializmus alatt nehezítette a tájfutó térképellátást a jó alaptérképek hiánya.
Mint ismeretes, a nemzetközi szocialista rendszer egyik alapelve volt a titkoló-
zás, ebbe beleértve a dolgok eltitkolását a saját állam állampolgárai előtt, és
ennek része volt a térképek rendszeres meghamisítása, azok minőségének tu-
datos lerontása. Ezzel együtt, a szocializmus alatt sokkal nagyobb volt a tájfutó
klubok taglétszáma, mint a rendszerváltás után. Ez főleg a sporttámogatások
rendszere miatt volt így, bár nem olimpiai sportág, így kevesebb támogatásban részesült, és mind a mai napig kevesebb támogatásban részesül azoknál.

Tájfutótérképek

A tájfutáshoz speciális tájfutótérképet használnak. Általában 1:15 000-es vagy
1:10 000-es méretarányú részletes topográfiai térképek ezek, speciális nem-
zetközi jelkulccsal. A verseny során erre a térképre nyomtatják a pályát is,
illetve a felkeresendő ellenőrző pontok számát.A versenyző szempontjából a
részletes és olvasható térkép megbízható segédeszköz az útvonalválasztás-
hoz, képessé teszi őt a tájékozódási ügyességének és futóképességének
megfelelően kiválasztott útvonal folyamatos követésére.
A helyes útvonalválasztás értelmét veszti, ha a térkép nem hű képe a terepnek,
ha pontatlan, elavult vagy rosszul olvasható.

Bármi, ami a haladást akadályozza, alapvető információ: sziklák, víz, sűrű bo-
zót. Az ösvények és utak hálózata megmutatja, mely irányokban könnyebb a
haladás és a tájékozódás. A futhatóság részletes osztályozása elősegíti a ver-
senyző helyes döntését. A tájfutás elsősorban térképolvasással történő tájéko-
zódás. Ezért szükséges a pontos térkép a jó és hatékony útvonalválasztáshoz. Egyetlen versenyzőnek sem származhat előnye vagy hátránya a térképhibákból.

Színek szerepe a térképen

A tájfutótérképen eltérő alapszínek segítik a jelölések és vonalak áttekint-
hetőségét.

Feketével vannak jelölve:
Utak, ösvények; sziklaalakzatok; mesterséges műtárgyak, épületek, kerítések;
erdőhatár

Barnával vannak jelölve:
Szintvonalak; domborzati elemek: gödrök, buckák; szintletörések